Mi is az a boszorkány?

Már egy másik posztomban említettem, hogy a boszorkányságot nem lehet egyetlen fogalomként megmagyarázni. (Ezt itt találhatjátok: link )

Szóval a cím nem is igazán megfelelő, ugyanis nem megmagyarázni fogom a boszorkányságot, hanem kicsit közelebb fogunk kerülni a meghatározásához.

Manapság az újboszorkányoknál jellemző, hogy a saját érzéseik alapján definiálják a boszorkányságot. Ezért sokszor olyan dolgok kerülnek kijelentésre, mint pl. a tudatos életmód, az univerzummal való közös lét és a bölcsesség teszi a boszorkányt boszorkánnyá. Ezek nagyon szép gondolatok, de ha jobban belegondolunk, akkor ezek a kritériumok sok más dologra is vonatkozhatnának.

Mások a mágia csoportos gyakorlását nevezik boszorkányságnak, ami szintén nem valami jó gondolat, hisz sok mai vallásban megtalálható a mágia használata, és azok teljesen elkülönülnek a boszorkányságtól.

Magyarországon a mágikus úton történő rontást szokás boszorkányságnak nevezni, de lássuk be, hogy nem minden boszorkány átkoz meg minden járókelőt, aki elsétál mellette.

Rengeteg a boszorkányüldözéseket, vagy magát a boszorkányságot tanulmányozó tudós sem képes egyetérteni abban, hogy mit is foglal magában ez a fogalom.

Egyes történelmi adatok alapján a boszorkánysággal vádlott embereket valamilyen átok miatt vádolták, amit egy -elméletileg- ártatlan emberre vagy embercsoportra szórt. Sokszor különböző varázstárgyak miatt is vádolták őket. Vannak róla feljegyzések, hogy akár azért is perbe fogtak embereket, hogy mandragóragyökeret vagy más ,,boszorkány növényeket" tartottak otthon. Ezeket olvasva arra is gondolhatunk, hogy a boszorkányok csupán az emberek fejében léteztek.

Ha azokat a forrásokat nézzük, amelyekben tényleges mágia használóról volt szó, a vádlottak nem azonosították magukat boszorkányként. Inkább nevezték magukat, füves embernek, gyógyítónak, bábának, füvesasszonynak, táltosnak, javasasszonynak stb. Róluk tudjuk, hogy az ő gyakorlatuk lehetett gyógyító és rontó is. Ellenük főleg akkor indult eljárás, ha a beígért gyógyítás nem sikerült. Ilyen füves- és/vagy tudós emberek a 21. században is léteznek és teljesen elhatárolják magukat a boszorkányoktól.

Különlegesebb eset, amikor a boszorkányokat rontó, ártó démonként írják le, akik éjjel a szellemekkel repkedve meglátogatják az embereket. Néhány feljegyzés szerint vannak emberek, akik képesek voltak éjjel szétválasztani a testüket és a lelküket és így utazni a térben. Egy német esetnél a vádlott kijelentette, hogy ő ténylegesen képes "repülni", de a jó szellemekkel repül, akiket egy angyal vezet, amíg a boszorkányok a gonoszokkal mennek.

Ezek szerint létezhettek boszorkányok, akik álmaikban és/vagy látomásaikban nem emberi lényekkel találkozhattak.

A keresztény tudósok szerint, attól lett valaki boszorkány, hogy valamilyen ellenérték fejében lepaktált az ördöggel. Feltehetőleg így kerülhettek kapcsolatba a démonidézéssel és ördögimádással a mágikus gyakorlatokat végzők. Sok népi mágia használó is dolgozott különböző szellemekkel. Egy skót feljegyzés szerint a vádlott tündérekkel dolgozott, de a vádlói szerint démonokat használt a munkája során. Ezt ahhoz hasonló szófordulatok is tanúsítják a periratokban, mint: "az ördög, akit a tündérek királynőjének nevez" . Ezek a személyek megint csak nem tartották magukat boszorkányoknak, de hála a keresztény sztereotípiák terjedésének sokan kezdték úgy gondolni, hogy mégis csak a Sátán munkásságát végzik.

Visszatérve a meghatározáshoz, a fentiek alapján akkor mikor is nevezhetünk valakit boszorkánynak?

1. Ha képessége van arra, hogy látomásélményeket éljen át.

2. Nem keresztényi - szellemek, vagy saját lélek kiküldés által szerzett tudás, esetleg az általuk végzett varázslás. Itt megemlíthető a növények ismerete, tanult népi mágikus hagyományok alkalmazása, esetlegesen a jóslás is.

Persze, ha a mai boszorkányok gyakorlatát megnézzük, akkor ezen két feltétel a legtöbbször hiányzik, (Természetesen van kivétel) így ők a 20. századi kitalációkat, és hagyományokat viszik tovább. Ezzel nincsen semmi baj, sőt nagyon szép dolog, ha tovább visszük azok munkáit, akik foglalkoztak ugyan gyógyítással, de nem voltak boszorkányok. Mint mondtam ilyen emberek mai is léteznek, de úgy vélem annyi jár nekik, hogy mi nem leszünk olyanok ,mint a múlt áldozatainak vádlói, és ne hívjuk őket boszorkánynak.

Válogatott források:

Erdei varázslatok blog Jeffrey Burton Russell: Witchcraft in the Middle Ages Norman Cohn: Európa démonai Joyce Froome: Wicked Enchantments: A History of the Pendle Witches and Their Magic Wolfgang Behringer: Shaman of Oberstdorf: Chonrad Stoeckhlin and the Phantoms of the Night Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok: mediátori rendszerek a kora-újkori forrásaiban Carlo Ginzburg: Éjszakai történet: a boszorkányszombat megfejtése Carlo Ginzburg: The Night Battles: Witchcraft and Agrarian Cults in the Sixteenth and Seventeenth Centuries Emma Wilby: Cunning Folk And Familiar Spirits: Shamanistic Visionary Traditions In Early Modern Witchcraft and Magic Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie: Magic, Witchcraft, and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland Alan MacFarlane: Witchcraft in Tudor and Stuart England: A regional and comparative study

#boszorkányok #boszorkányságalapjai #boszorkányság